Ádventi időt élünk

     A Nyáregyházi Református Egyház minden kedves olvasó életére Isten gazdag áldását kéri. Áldást, hogy a munkája ne hiábavaló legyen, hogy az élete mások számára is értékes legyen, hogy minden, ami a nap alatt van, szép és örömöt hozó legyen. Békességet kívánunk egy felfordult világban, ahol az ember keresi a helyét, szerepét, célját, örömét, de nem igazán találja. Békességet egy békétlen világba, ahol a háborúk, terrorista akciók, természeti katasztrófák egymást érik. Az áldás és a békesség is Isten ajándéka, azokat ajándékozza meg, akik Őt keresik, akik Belé kapaszkodnak, akik Benne bíznak. 

     Ádventi időt élünk, készülődünk a karácsonyra, Krisztussal való találkozásra. Találkozni szeretnénk vele az ünnep forgatagában és csendességében, találkozni vele a templomban, az Igehirdetésben, abban az élményben, hogy Isten hozzánk beszél, nekünk szól, majd az Úrvacsora bűnt elengedő kegyelmében. Találkozni vele az ünnepi asztal családot összehozó erejében, a karácsony esti csodában, ahogyan várjuk, hogy egymást megajándékozhassuk valami aprósággal, de várjuk, hogy Isten csodája a lelkünket érintse meg, hogy többek legyünk, mint a hétköznapokban, hogy Isten Lelke felemeljen oly magasságba, hogy beleszédüljünk, hogy a könnyünk csorduljon ki. A karácsony Krisztus eljövetele a világba, egy új kezdet, a világ többé nem az, mint Krisztus előtt volt. Krisztussal elkezdődött egy a világ történetének egy új szakasza, már nem a szemet - szemért elve alapján. A harcot a keresztyéneknek kell megvívnia, hogy a világba elvigyék a megbocsátás, könyörület ajándékát, hogy felmutassák azt az értéket, amit Krisztus hozott. Jézus Krisztus küldetését az tette igazán értékessé, hogy maga az Isten jött el közénk, emberré lett és megszabadított a  halál félelmétől, mert utat nyitott a halandó embernek a halhatatlanságba. Karácsony ünnepe nem egy kisgyermek születése, sokkal több annál. Minden karácsony remény, lehetőség, hogy Istennel találkozzunk és új életet kezdjünk.

     A megújulás nekünk, Reformátusoknak, nem csupán az ádventtel kezdődhetett el, hanem a templomunk megújulásával. Miattunk és értünk volt meleg november első felében, mert a falakat kellett javítani, festeni, külső munkák voltak, amihez jó idő kellett. Miattunk nem esett eső, mert kértük, mert imádkoztunk, hogy a munkák végbe mehessenek. Európai Uniós pályázaton vettünk részt, amelyben a Vidéki Örökség Megőrzése címén nyertünk támogatást, amelyből a templom mennyezetét kicseréltük, majd hő szigeteltük, korhadt gerendákat, szarufákat cseréltünk, újra léceztünk, párazáró fóliát tettünk az új cserépfedés alá. Megújult az ereszcsatorna, a villámhárító rendszer, új ajtók és ablakok kerültek a templomba és a toronyba, új fűtő testek kerültek fel, újra lettek festve a belső falak, a mennyezet és karzat. Energiatakarékos izzók kerültek a foglalatokba. Hűtés rendszer lett kiépítve a meleg nyári hónapok miatt. Külső vakolat javításra és festésre került sor, majd a templom tornyán lévő csillagot kellett levennünk és az eredeti állapotnak megfelelően buzogányt tettünk a helyére. Tavaszra már csak a templomi járdák megújulása várat magára. A pályázat igazi értéke az volt, hogy önrész nélkül lehetett megvalósítani, a nehézsége pedig az, hogy utófinanszírozott, tehát a számlák kifizetése, benyújtása után 90-nappal utalják vissza a pénzt.  A pályázattal rengeteg, mások által nem látható tárgyalásokra, háttér munkára volt szükség, hiszen a templomunk örökségvédett épület, ezért a szakhatóság elvárásait is teljesítenünk kellett.

     A karácsony immár ebben az esztendőben a megújult, megszépült templomunkban telhet. Mikor felnézünk a mennyezetre már nem a tenyérnyi darabokban hulló festéket látjuk, nem a port, ami minden szél után belepte a padokat, hanem az Istentisztelethez méltó házat. 

Isten áldja, életüket, munkájukat, családjukat: Kelemen Norbert Református Lelkész