Adventi időben

„Ó, jöjj, ó, jöjj, Üdvözítő…” 

- és ha már itt vagy, vegyél is valamit-

A kultúrtörténetben nem ismeretlen jelenség, hogy egy ünnep tartalma módosul, változik az évszázadok során.

A téli napforduló idejét (dec.21) már az ősidőkben is ünnepelték az emberek. Mivel szorosan együtt éltek a természettel, fontos felismerés volt a számukra, hogy a hitük szerint minden ősszel meghaló Nap újra visszatér, hogy közeledik a rügyfakasztó, gyümölcsérlelő meleg. Ünnepelték hát a hosszabbodó nappalokat, a fény, a meleg ujjá születését, a Legyőzhetetlen Napot.

A kereszténység ezt a sok ezer éves ünnepet úgy emelte át a keresztény vallás ünnepkörébe, hogy tovább gazdagította. Ma ezekben a napokban ünnepeljük a kereszténység legjelentősebb alakjának, a megváltó Jézusnak, a fény hordozójának születését. Vagyis a karácsonyt.

A Jézus születésének történetéből fakadó tanulságok olyan gazdagok, hogy nemcsak a keresztény vagy a hívő ember számára jelenthetnek tanítást. A karácsony eszméjéből felénk áradó értékek egyben olyan általános emberi értékek is, amelyek nélkül nem létezhetnek igazi emberi közösségek. A fény tisztelete; a születés csodája; a szeretet, mint emberi létünk lényege; az üldözöttek, a megalázottak felé való odafordulás, mind-mind meghatározó erkölcsi alappillérei az életünknek, és a karácsony minden embernek felkínálja ezek átélésére a lehetőséget. Ezért volt képes az ünnep kilépni az egyházi keretek közül.

De mintha napjainkra túlságosan is kilépett volna és a szemünk láttára ürülne ki minden eredeti tartalma. Korunk új mindenhatója, a fogyasztás, erre is kiterjesztette a hatalmát, és lassan a karácsony, a lélek ünnepe helyett, a kereskedelem ünnepévé válik. A kereskedelem pedig nem szemérmes, nem érzelmes, a várt haszon reményében, ügyes piac-és reklámpolitikával el is hiteti velünk, hogy az ünnep a vásárlásról szól.

Az újságok főző rovataiban kalács helyett kaviárról olvasunk, karácsonyi dalok éneklése helyett CD lemez vásárlására buzdító szövegeket hallgatunk a TV-ben, a betlehemesek helyett reklámhordozó szendvics emberekkel találkozunk az utcákon. Észre sem vettük, és az örömteli készülődés helyett, fizikai és anyagi lehetőségeinket jócskán meghaladó vásárlási őrületté, nyomasztó gonddá vált a december.

Aztán állunk 24-én este a fa alatt, idegesen, fáradtan, adóságokkal tele, és várjuk, hogy elteljen az ünnep. Kinek jut már ilyenkor eszébe a fény, a szeretet? Kinek a szívében képes még megszületni az ünnepet jelentő csöndes öröm?

Persze, minderről nemcsak a kereskedelem tehet. „Ilyen a világ”- mondjuk, enyhítve a saját felelősségünket. A világunk , vagyis a környezet, amelyben élünk, valóban erősen befolyásolja cselekedeteinket. De a „világ” tőlünk is olyan, amilyen, és nem biztos, hogy minden elvárásának meg kell felelnünk.

Most, hogy közeledik Advent, a fény, Jézus és az ünnep megszületésére való várakozás és felkészülés ideje, bíztatni szeretnék mindenkit, hogy merje elhinni, a karácsony lényege ez, és nem a drága ajándékok, a megfizethetetlen ételek sora. Aki úgy érzi, hogy ő valóban a karácsonyhoz méltó, csöndes, békés, örömteli ünnepet szeretne szeretteinek és magának, az fordítsa ennek megteremtésére ezt a 3 hetet.

Díszítse fel környezetét, vásároljon vagy készítsen ajándékokat, süssön-főzzön, de olyan mértékkel, ami számára is örömet ad, és amit még szeretettel képes elvégezni. És akkor, akármilyen szerény is ez a mérték, mindez a környezete számára is örömmé és szeretetté fog válni. Ismét felragyog karácsony igazi fénye a kereskedelem talmi csillogása alatt.

Talán emlékeznek még rá, az Úr már a teremtés negyedik napján gondoskodott az ünnepek rendjéről, amikor sem állat, sem az ember nem volt még a Földön. (1Mózes 1, 14) Mert ennyire fontosak az ünnepek. Hogy    megállhassunk néha számot vetni a megtett úttal, erőt gyűjteni, bizalommal vértezni föl magunkat az eljövendő időkre. Oda figyelni magunkra és egymásra, pár órára a hétköznapi gondok fölé emelkedni. És ehhez elég a lélek ereje, nem feltétlenül szükségeltetik hozzá a kereskedelem tolakodó és költséges segítsége.

Szép karácsonyi hagyományaink egyike: a szívből jövő jókívánság. (.Ami nem azonos a méregdrága , zenélő képeslappal!)  A címben idézett, régi adventi énekünkkel köszöntöm most én is kedves Mindnyájukat:

Ó, jöjj, ó, jöjj, Üdvözítő!                                  Ó, szép Csillag, ó, fényes Nap,

Beteljesült már az idő,                                      Téged vágyunk mi látni csak,

Törd át az ég zárt ajtaját,                                Kelj fel, Napunk, fényességed

Vár a világ, sóvárgva vár.                                               Űzze el a sötétséget!

2007.november

Manulek Zsuzsa