Egy szál gyertya az örök világossághoz

     Kislány koromban mindig nagy örömmel készültem a szüleimmel Halottak Napjának előestéjén a temetőbe. Ismeretlen nagyszüleim sírjához mentünk, a gyász még nem érintett meg, csak a temető varázslatos hangulata.

     A felázott avar és a krizantémok fanyar-édes illata, a levegő csípőssége, a szüleim jelenlétéből fakadó biztonságérzet, a sok apró, hunyorgó gyertyaláng szépsége, semmivel össze nem hasonlítható élménnyé állt össze.

     Szerettem figyelni a felnőtteket. Ahogy a rég nem látott ismerősök megörültek egymásnak, ahogy a halottaikat felemlegetve elérzékenyültek, ahogy aztán valamiképpen mindig az élőkre terelődött a szó, és érzékelhetően oldódott a bánat

     Mi is kicsit emelkedett hangulatban mentünk haza, hogy otthon a távoli halottaink emlékére is meggyújtsuk a gyertyákat. Máig emlékszem szüleim szép, komoly, elgondolkodó arcára, ahogy a gyertyák lángjait nézték az ablakban.

Cikk folytatása

Számomra egy csoda.

Uram, bevallom, nem mindig vagyok képes téged követni. De ha megpróbálom, mindig haszonnal, eredménnyel jár. Segíts, hogy gyakrabban próbálgassam, s mindig örüljek, ha sikerül. Az általad mutatott út mindig járható és eredményes. Elsősorban annak örülök, hogy mégis van hitemnek eredménye. Tőled kérem, legyen eredménye az emberek között is, mutass nekik apró kis csodákat, hogy rájöjjenek arra: szükségük van rád. Ámen

Csak kérnem kellett és Ő megadta.
Nem meglepő a mai világban, ha valaki az egyik napról a másikra elveszíti az állását. Sajnos én is beleestem ebbe. Szokatlan és kétségbeejtő volt, mert velem még ilyen nem történt. Rengeteg helyre elküldtem az önéletrajzom, de válaszra sem méltattak. Vártam, leveleket írtam és vártam a magától bekövetkező csodát. Eltelt egy hónap.

Cikk folytatása