Napközis tábor 2015.

Sok-sok éve küzdünk az időjárással a napközis táborok idején, június utolsó, vagy július első napjaiban. Az eső folyamatosan keresztbe veri, a kültéri programjainkat. Márpedig a napközis tábor minden nap a szabadban telik. Régóta ez a koncepciónk. Nem könnyű feladat, gyermekmegőrzésből, igazi tábort faragni. Az asztalnál ülős, kézműves foglalkozás helyett, erdőben barangolni, ,,tücsköt, bogarat’’ gyűjteni, számháborúzni, focizni. A tábor vezetőire nagy logisztikai feladatot ró, a segítőktől nagyfokú rugalmasságot vár el. A konyhát kivinni az erdőbe, ott főzni az ebédet, asztalokat, padokat és mindenfélét kitelepíteni sok-sok munka, energia. Majd el felejtettem, kivinni a gyerekeket, 50-60-főt, utánfutókkal, felelősséget jelent.

Ebben az esztendőben kánikula volt három napon keresztül, majd szerdán este, igazi nagy nyári vihar következett, így csütörtökre elviselhetővé vált a meleg.  Első nap kimentünk a Raffael dombra, egy fenyőerdőbe, ahol a program, bunkerépítés volt, majd azt megkoronázva, délután a számháború következett. Hatvanan voltunk, ittunk, mint a kacsák, telement a zoknink, ruhánk, a szúrós, ragadós, növényi magvakkal, itt-ott karcolások voltak, amelyeket csípett az izzadság, de mégis mindenki mosolygott. Jó játék volt, amiben segítettek a ,,nagyok’’ azok a fiatalok, akik már középiskolába járnak és az érettségi előtt nálunk szerzik meg a közösségi szolgálatban szerezhető 50-pontot. Nem csak pontokért jöttek, ők is nálunk nevelkedtek, szépen az óvodás korosztályból felcseperedtek, kinőtték az általános iskolát és maradtak évről-évre a táborban.

Második nap a Kelemen erdőbe mentünk a tőzeges kiszáradt tófenékre. A hagyomány szerint bunkert építünk, focizunk, kincset keresünk, ami sörétes lőszer műanyag hüvelye. Több százat elrejtünk, a kicsik futva keresik, a pólójukat felhajtva gyűjtik, boldogan számolják, nézegetik a különböző színű, furcsa holmit. Itt gulyás a menü palacsintával. Sok száz palacsintával, amit otthon sütnek arra vállalkozók, valamint a helyszínen a szakácsaink. Minden este a gyülekezeti házas uzsonna után, következik az áhítat, majd a mindent záró bábozás. A bábozás 25-perc, sok-sok előkészülettel, profi előadással.

Harmadik nap következett a Jurassik-park néven elhíresült, Csévharaszti erdészeti park. Minden kényelemmel, padokkal, játszótérrel, főző, tűzrakó alkalmatossággal. A park egy kis csoda, hiszen rendben tartott, gondozott, tiszta, barátságos. A túra útvonalak karbantartottak, frissen kaszáltak, szépek, gyönyörű, kiegészítő táblákkal ellátottak. A táblákon erdőről, növényekről, híres, itt élt emberekről olvashatunk. A parkban a program a játék és a vetélkedő. Ügyesség, rátermettség, figyelem a kulcs. Ami elmaradhatatlan, az-az emberi csocsó. Hevederbe kötött, gumikötélhez rögzített gyerekek, két csapatba osztva, zárt pályán.

Negyedik nap ismételtünk, annyira tetszett a helyszín. A fiataloknak harmadik nap egy katonai sátort állítottunk, hogy ott aludjanak, vigyázzanak a felszereléseinkre. Mindebből annyi lett, hogy a vihara kellős közepén kellett csomagolnunk és beköltöztetnünk mindent a helyszínről a gyülekezetibe. Semmi gond nem volt, a sütögetést a gyülekezeti árkádja alatt megtartottuk, reggelig ott maradtak a fiatalok. A negyedik nap persze,,kicsit’’ fáradtak voltak, de a közösségnek mindig jót tesz az ilyen alkalom. Újabb játszós nap következett, kirándulással, csocsóval. A Vasadi Gyülekezet, Csévharaszti tábora, vendégünk volt délutáni játékra.

Utolsó nap következett, sportpályás olimpiával, játékkal, rántott húsos ebéddel, majd a Nyáry pihenő parkban volt a játék, és a nyársalás. Este a templomban búcsúztunk egymástól és a tábortól. Segítőim: Szemők Mariann, Baárné Kati, Solymosiné Csilla, Solymosi Zoltán, Zsótér Gabriella, Rabné Eszter. A konyhán sokan segítettek, köszönet név nélkül is.

Istené legyen a dicsőség, hiszen mi csak magokat vetettünk a gyermekek között. Reméljük, lesznek kikelők, szárba szökkenők, gyümölcsöt termők.