Húsvétra készülünk

Tisztelt Olvasók, Keresztyén Testvéreim!

Húsvétra készül minden keresztyén a világon, így a Nyáregyházán élő Református Egyháztagok is. A világ keresztyénsége ugyan azt ünnepli, Jézus Krisztus feltámadását. Az ünnep célja megegyezik, Jézus Krisztussal való személyes találkozás. A különbség csak abban van, hogy ezt a találkozást, másként akarjuk elérni Reformátusok, Katolikusok és Evangélikusok. Más és más úton indulunk el, de közös reményben. Vannak, akik egyházuk hagyományainak útján járnak, vannak, akik a Biblia útmutatásait akarják követni és vannak, akik egészen új utakat akarnak felfedezni. Van, aki böjtöt hirdet, nem eszik húst, nem eszik tejtermékeket, nem eszik lisztes dolgokat. A böjt körül úgy érzem, nagy zavar van, némelyeknél a fejben, némelyeknél a kialakult gyakorlatban. Jézus Krisztus böjtölt, mielőtt megkezdte a szolgálatát, 40-napig a pusztában volt, nem evett. A lényeg némelyeknél elsikkad, mert a böjtnek nem tartalma a nem evés, csak része. A Jézusi böjt igazi tartalma az imádság volt, az Atyára való figyelés. Jézus kizárta a külvilágot, az embereket, a beszélgetést, a munkát, a szórakozást, az evést és imádkozott, lelki zarándoklatot végzett, lelki felkészülést folytatott. Akik ma, kiragadják a húsevést és közben nem olvassák a Bibliát nap, mint nap, nem imádkoznak szorgalmasan, nem keresik Isten akaratát, nem cselekednek jót, azoknak a vallási szokása, hús megvonása, inkább egészségügyi böjtnek nevezhető, semmi esetre sem vallásinak.

A böjt megvonást jelent, annak a megvonását, ami nehezemre esik. A mai ember számára, böjtölni az alkohol, cigaretta, televízió, telefon, számítógép megvonásával kellene, kiiktatni őket és a helyébe, az Istenkeresést tenni. Időt szerezni, áron is megvenni, hogy Isten akaratát keressük. A böjt lelki zarándoklat, olyan út, amelynek a végén a Golgotai kereszt van, oda kell megérkezni, azt kell megérteni, hogy Jézus Krisztus, miattam van ott. A böjt azért van, hogy megtaláljam magamban azt, ami Jézust oda szegezi, azt a haragot, indulatot, kicsinyességet, féltékenységet, hűtlenséget, akaratosságot, ami bennem van.

A böjt nem egyfajta kegyesség, amelyben önmagamtól megvonom az étel valamely részét és ezt mindenkinek elmesélem, hogy micsoda nagyszerű és hihetetlen nagy tettet viszek éppen ezzel véghez. A böjt, nem lehet dicsekedésünk tárgya, benső magánügyünknek kell lennie, nem lehet, hogy ezt reklámozzam. Bizonyságot tehetek róla, majd később, hogy mások is bátorságot nyerjenek hozzá. A böjtnek, ki kellene szabadulnia a szokások szorításából és meg kellene töltődnie igazi tartalommal. A böjtnek, míg csak öncélja van, nem viheti el a Golgotai kereszthez az embert. A böjtben legyenek szabadok az emberek, legyenek kreatívak, találják meg a saját útjukat, fektessenek bele energiát, kutassák Isten akaratát, tegyék félre a sajátjukat. Isten mérhetetlen szabadságot adott a gyermekeinek, sokféle utat választhat az ember, de az elvárás az emberrel szemben, hogy járja ezeket az utakat, próbálkozzon velük, akarjon célba érni. Isten ezt az akaratot jutalmazza, segíti, ajándékozza meg. Az ajándék, a feltámadás csodája, az ember igazi szabadsága, mert nincs többé félelembe zárva, nem a test börtönének rabja, nem a bűn szolgája, szabad. A húsvét csodája, a szabadság, amit Istentől kap az ember, nem egy pillanatra, nem egy helyzetre, hanem az örökkévalóságra.   

Isten adjon ilyen szabadságot Neked!

Kelemen Norbert Református Lelkész