PÜNKÖSD!

Tisztelt Olvasók, Keresztyén Testvéreim!

Pünkösd ünnepe közeleg, a Szentlélek kiáradásának ünnepe. A Szentháromság, harmadik tagja a Szentlélek, aki Jézus Krisztus mennybemenetel után érkezik meg az Apostolok közösségére, majd a Jeruzsálemi első keresztyén gyülekezet tagjaira. A Szentlélek kiáradt az emberre és az ember oly dolgokra lett képes, amelyre azelőtt soha. Az életüket féltő apostolok, akik bujkálnak az emberek figyelő szeme elől, kimennek az ünneplő tömegbe és nyilvánosan vallanak Jézusról, hogy Ő az Isten Fia, Ő a Messiás. Az apostolok nem félnek, nem féltik az életüket, nyíltan szólnak, cselekednek. Akik azelőtt soha ki nem tették hazájuk határain a lábukat, a Szentlélek erejével bejárják az akkor ismert világot, elviszik az evangéliumot, vállalják a mártírhalált. Aki addig fiatal volt, az felnőtt a feladathoz (János), aki idős volt, az erőt kapott hozzá (Pál), aki attól félt, hogy nem tud majd mit mondani, az szavakat kapott (István), aki beteg volt az erőt kapott (Pál).

Mindannyian tudták mit kell tenniük, de nem volt hozzá erejük, bátorságuk, kitartásuk, a Szentlélek ezt adta nekik. Isten Szentlelke által, azóta is különösen velünk van, érezhetjük szolgálatunkban, küldetésünkben, missziónkban. Ajtókat nyit előttünk, embereket küld, lehetőséget ad, felvértez, felráz, megláttat, megedz, munkálkodik bennünk. A felnőtt emberek általában tudják a korlátaikat, tudják mire képesek maguktól, így a hívő emberek is tudják azt, hol van az ő emberi képességeiknek a határa és hol van az, amikor a Szentlélek is bekapcsolódik.

Sokszor érezzük azt, milyen durván átléphetjük a saját képességeink határait, ott van Isten Szentlelke és kipótol, segít. A Szentlélek erejét nem használhatjuk önkényesen, mert Isten szuverén joga, hogy mikor adja. Reméljük és vágyjuk, de azt minden esetben kapjuk, nem elérjük. A Szentlélek erejét, Isten országának építésére kapjuk, ember halászatra, hogy minél többeket menthessünk meg a kegyelemre. A megmentés Jézus Krisztus kezében van, mi eszközök vagyunk, munkatársak, szolgák, de a legnagyobb Úr szolgálatában, a legnemesebb ügy küldetésében. Embert menteni, gyereket, fiatalt, felnőttet és időset, megmenteni őket, hiszen Isten nélkül az életük, biztosan a sötét oldalra vezet. Van, mikor látványosan vezet oda és van mikor szépen lassan, sodródva, de mindenképpen oda vezet. A hívő embereknek felelőssége van a többi ember felé, kötelezettsége, hiszen a hívő ember is megmentett ember, a hitet nem elérte, hanem ajándékba kapta. A kegyelem ízének kell átformálnia, változtatnia, elindítania tettekre, önzetlen szolgálatra az Isten gyermekeit.

A hit ajándék, de sok minden a hit útján tanulható, azért van a Szentírás az emberek kezében, hogy olvassák, azért vannak a lelkipásztorok, hogy tanítsák. A tanítás hasznos ideje a gyermekkor, a hittanórák, gyermek táborok, vasárnapi gyermek Istentiszteletek. A gyermekkori tanítás mérföldköve a Református Egyházban a Konfirmáció. A konfirmáció a hit megvallása, a tanulásról való számadás. A hitét megvallja a gyermek, de megvallja a család is. Azt a fogadalmat, melyet a keresztelésnél tesznek a szülők, itt láthatjuk beteljesülni, vagy hamis ígéretként megvalósulni, mikor arra hivatkoznak, hogy nincs kedve a gyermeknek a vizsgához, a hittanhoz. Szép dolog teljesíteni a fogadalmainkat, tenni érte, harcolni, ha kell és küzdeni, példát mutatni, megszerettetni, megkedveltetni. Miért? A gyermekért, hiszen erre neki lesz szüksége az élete során és azon túl. A hithez való hozzásegítés a legnagyobb nevelési feladata az embernek, mert ha ezt megnyeri, akkor mindent megnyert, és ha ezt elbukja, alapjában mindent elvesztett.

A hit felvértezi a rá váró feladatokra, kihívásokra, csábításokra, bukásokra. Isten mindig vele lesz, a szülő el kell, hogy engedje a gyermek kezét. A pünkösd a gyülekezetünkben a konfirmáció ünnepe is, a gyermekek vizsgája, megmérettetése, első Úrvacsorája, hiszen gyermekből felnőtté vált hitben, saját maga felel bűneiért. Neki kell immáron harcolnia ellene, neki kell járulnia a kegyelem asztalához. A közösségünk nagy ünnepe, mikor újabb, lehetséges munkatársakat köszöntünk, fogadunk magunk közé. Reménykedünk, hogy megérzik, mit jelent ember halásszá lenni, reménykedünk, hogy a család is megérzi, hogy gyermekük előtt a legfontosabb ajtó nyílhat meg. Isten áldja meg azokat a családokat, akik ezt fontosnak tartották.

A konfirmálók 2014-évi névsora: Fényes Gréta, Karnai Fanni, Kemencei Márk, Kelemen Réka, Kun Martina, Máté Beáta, Pásztor Szilárd, Serfőző Rajmund.

Kelemen Norbert Református Lelkész